A római tál
A RÓMAI TÁL ERDETE
Az egykori Dacia provincia területén, a római birodalom étkezési szokásairól,
konyhaművészetéről sok ásatási lelet és képzőművészeti ábrázolás maradt fenn.
Az ásatások során előkerült nagy formagazdagságú étkezőedények égetett
agyagból készültek, mázazás nélkül. Ez egy sajátos római jellegű kerámiaféleség
volt, az ókor porcelánjaként emlegetett "terra sigillata".Ez a kerámiafajta
igen jó minőségű agyagból készült, vékony falú, sötétpiros, fényes felületű volt
és sütő, főző valamint étkező edényként szolgált. Ezeket a kerámiatárgyakat
igen nagy formai változatosságban készítették, voltak tányérok,
különböző méretű tálak, korsók, poharak, csészék, stb.
Krisztus után a második században, a római államnak a Duna felé való
terjeszkedésével azonos időszakban a gétadák környezetben megjelentek a római
civilizáció elemei. 106 nyarán megkezdődik Dacia tartomány gyors kiaknázása. A
géták környezete számára a városok jelentik a elrómaiasítás biztos alapját. A
Rómát utánzó törekvések nemcsak a városokra jellemzőek. Ipari jellegűekké válnak
különféle mesterségek, így a fazekasság is, a városok és külvárosok
környékén.
A fontos officinák (mint Micia, Nicăsasa – Szeben megye) számos
kerámia kiégető kemencével rendelkeztek, a sorozatgyártás elősegítette a hasonló
típusok és formák megjelenését. Apullum-ban néhány műhely már szakosodott is: C.
Julius Prochus officinája edényeket és mécseseket gyártott, a Nicăsasan feltárt
400 öntőforma pedig a „terra sigillata” kerámiautánzat erős központjának
létezését bizonyítja. Az ilyenfajta termékek gyártása különleges szaktudást
igényelt, a termékekre nagy volt a kereslet.
Kerámia leleteket találtak Dacia
szomszédos tartományaiban, sőt a barbár világban is, ahová a termékek kereskedés
útján kerültek.Az agyagedény – a római tál – újra reneszánszát éli a mai modern
életformában, amelyet az egészségestáplálkozás iránti igény, valamint a régi
ízek iránti nosztalgia támasztott fel közel 2000 év távlatából.
MI A RÓMAI TÁL TITKA?
A római tálnak több mint 2000 éves hagyománya van. Ránézésre egyszerű fedeles
cserépedény, amelyet kézi gyártással állítanak elő, mégis a legkiválóbb
sütőeszköz.
A porózus agyag, amely magába szívja a vizet, lehetővé teszi a
sütés természetes folyamatát. Az agyagpórusban levő vízből a lassú
felmelegedéstől gyenge páraréteg keletkezik úgy a sütőben, mint a római tál
belsejében is. Így a hús vékony, ropogós kérget kap anélkül, hogy kiszáradna, az
ételek páratlanul ízgazdagok, omlósak, táplálóak, nem hizlalnak, mert zsiradék
hozzáadása nélkül készülnek el.
A római tál alkalmas valamennyi húsféleség - szárnyas-, hal-, sertés-,
marha-, és vadhúsok, valamint köretek és egytálételek elkészítésére. Mivel saját
zsírjukban készülnek, a húsok igazi ízét élvezhetjük, ezért a diétára szoruló
betegeinknek sem kell lemondaniuk a teljes ízélményekről.
A római tál nagyszerűsége nem csak abban rejlik, hogy zsiradék hozzáadása
nélkül készül el az étel, hanem az elkészítési módja is igen egyszerű,
hiszen miután betettük a sütőbe, semmi dolgunk vele az étel teljes elkészültéig.
